275 ÉVES ISKOLA

Jóllehet a település környéke régóta lakott (1963-ban római kori leleteket tártak föl, a község neve írott formában Gödre faluként először 1458-ban bukkan föl) iskolájáról mégis csak 1745-től beszélhetünk.

A török uralom éveiben elnéptelenedett és elvadult, sűrű erdőkkel borított, akkor már Gödri nevű pusztát Koller Mátyás hűséges szolgálatai elismeréseként adományként kapta a császári udvartól. A falu neve földfelszíni formájából eredeztethető, mert valóban egy mély gödörhöz hasonlít, melyet három oldalról dombok vesznek körül.

Koller Mátyás Holicsban lakott, és pusztája jövedelmének növelése céljából a betelepítési törvények szellemében német földműveseket hívott erre a területre.

Az első 35 telepes 1745-ben érkezett ide. Egy pap is velük tart, aki a jámbor hívők lelki üdvének ápolásán túl írni és olvasni tanítja az embereket és ezzel megalapítja a gödrei iskolát. A betelepülők hamarosan házakat építenek, és ez idő tájt készül el az iskola épülete is a templom közelében, benne egy tanteremmel és a tanító részére egy szobával. (A z iskolák – egyházi fenntartásúak lévén – lehetőség szerint a templom közelében épültek.)

Az oktatás színvonaláról és helyzetéről a püspök egyházlátogatásai alkalmából felvett jegyzőkönyvekből (Visitatio Canonica) van információnk. A gödrei kánoni vizitációkról 1783-ból származik az első feljegyzés, a tanító Bene Márton volt. A tanító kántori teendőket is ellátott, így természetes elvárás volt vele szemben a latin nyelv ismerete is. A tartalmi munkára vonatkozóan a jegyzőkönyv nem tartalmazott megjegyzéseket, ám a tanítóról írt minősítésből arra következtethetünk, hogy igen alacsony színvonalon állhatott abban az időben a népiskolai oktatás Gödrén.

1794-ben felújítják az iskola épületét, melynek ekkor 102 tanulója volt, akik anyanyelvükön, németül tanultak. A magyar nyelv oktatása 1807 után egyre inkább fontossá válik, hiszen a mezővárosi ranggal kinyílt Gödre számára a világ és a négy országos vásárra közelről és távolról érkeztek idegen emberek, akik portékát eladni vagy venni akartak, s bizony közülük sokan voltak, akik egy szót sem tudtak németül - az üzlet megkötéséhez így szükségük volt a helyieknek a magyar nyelv ismeretére is.

A reformkorban 130 tanuló befogadására alkalmas iskola volt a faluban, majd 1866-ban elkészült egy új épület, mely 1 tanteremből és a hozzá tartozó tanítói lakásból állt (ezt az épületet 1975 körül bontották le). A folyamatosan emelkedő tanulólétszám miatt a századfordulón nagy gazdasági épületekkel újabb tanítói lakás és egy tanterem épült. A tartalmi munka az 1868. évi népiskolai törvény (lex Eötvös) alapján elkészült, 1869-1905 között érvényes tanterv szerint folyt.

1904-ben Kiskeresztúron is megépült az iskola, így az ottani gyerekeknek ettől fogva nem kellett naponta Gödrébe járniuk.

Az 1948-as államosítást követően 1949-től a felső tagozatos kiskeresztúri tanulók újból Gödrébe jártak iskolába, így az intézményt bővíteni kellett. A bővítést az is indokolta, hogy az 1866-ban elkészült épület állaga megromlott, így ott nem taníthattak tovább. A község ezért kisajátította az Árpád u. 13. szám alatti házat, ahová az ezzel a lépéssel részben osztottá váló (összevontan már csak a II. – IV. és VII. –VIII. osztályokban tanultak) iskola költözött. A rendelkezésre álló négy tanteremben hat tanulócsoport tanult, két helyiségben délelőttös és délutános beosztásban is. Ezért 1958-ban és 1965-ben újabb tantermek (az iskola teljesen osztottá vált), szertárak épültek, majd az udvaron 1972-ben az akkori követelményeknek megfelelő, modern épületegyüttes (szaktantermekkel, könyvtárral, konyhával és ebédlővel) tette csaknem teljessé az intézményt, amihez 1980-ban élelmezési raktár, egy technika-rajz szaktanterem, iroda és egy sportudvar készült/épült. A vegyes tüzelésű kályhákat először olajkályhákra cserélték, majd 1982-től központi fűtés váltotta föl a drága olajtüzelést. Egy újabb modernizációs lépés tartályos gázfűtést eredményezett, melyet az egyre emelkedő, szinte megfizethetetlenül magas gázárak miatt napjainkban részben pellet kazánnal váltottak ki. A testnevelés órák megtartásához szükséges külön terem nincs az iskolában, a művelődési ház nagytermét használtuk erre a célra 2014 szeptemberéig.

1950-ben új tanterv lépett életbe, melynek célja az oktatás színvonalának emelése volt, ennek érdekében felemelték a matematika és a magyar nyelv tanításának óraszámát, majd egy év múlva az újra szabályozott tankötelezettség szerint 6 éves kor után 8 éven át kötelező volt általános iskolai tanulmányokat folytatni. A tárgyi feltételekkel együtt a személyi feltételek is folyamatosan javultak, egyre teljesebbé vált a szakrendszerű oktatás. Többek között ennek is tudható be, hogy 1963-tól a szénási és szentmártoni iskola is a gödrei tagiskolája lett, a szentmártoni fölső tagozatosok már Gödrébe jártak, 1965-től a körzetesítés újabb lépéseként Tormás település iskoláját is Gödréhez csatolták. Ennek megfelelően a tanulók száma is emelkedett: az 1965-66-os tanévben 198 beírt tanuló volt, majd a létszám évről-évre csökkenni kezdett. Jelenleg 103 gyemek jár a gödrei iskolába. A Szénáspusztán 1967-ben megszűnt iskola tanulói a sásdi diákotthonba és iskolába kerültek, mert a Gödrébe történő napi bejárás lehetetlen volt.

A Szentmártonból és Kiskeresztúrról bejáró tanulók miatt napköziotthon létesült először csak egy csoporttal, majd később egy alsó és egy felső tagozatos csoporttal, melyekben a bejáró dákokon kívül már helyben lakó gyerekek is készülhettek a másnapi tanítási órákra.

Az 1980-81-es tanévtől már nyolc osztályban folyik a korábban beindult nemzetiségi német nyelv tanítása: ennek eredményeként a német testvértelepülés iskolájával diákcsere programra is sor került. A kinti iskola bútorokkal, berendezési tárgyakkal és hangszerekkel javított az oktatás tárgyi feltételein.

A falu kulturális életének az iskola és a pedagógus közösség szerves része, éppen ezért az akkori fenntartói döntés értelmében az 1980-as évek elejétől 1992-ig a művelődési ház is az iskola irányítása alá került, és a házat programokkal, élettel a nevelőtestületnek kellett megtölteni. Ki-ki érdeklődési körének megfelelő szabadidős elfoglaltságot kínált a felnőtt lakosságnak, a gyerekeknek színdarabot tanítottak be, rendszeresek voltak a társastánc tanfolyamok, a kézműves foglalkozások, az amatőr művészeti tevékenységek, vegyes kar, bábszakkör működött, szombat délelőttönként a szabadidős programok széles skálájából választhattak a tanulók.

2007-ben a fenntartó önkormányzat döntése értelmében az óvoda igazgatásilag az iskolához került, ez az állapot 2013 januárjáig állt fenn.

Fontos feladatának tekintette és tekinti az iskola az általános műveltséget megalapozó alapfokú nevelés-oktatás során a szociokulturális hátrányok kompenzálását. A nevelőtestület folyamatos innovációs törekvéseinek és a Soros Alapítvány által 1995-ben támogatott Lépésről lépésre programnak az egybegyúrása jó lehetőséget kínált e problémakör megoldására. Mindez a tanulók egyéni haladásához szabott tanórai munka mellett a tantestület módszertani kultúrájának fejlesztését, az alternatív pedagógiai módszerek és új tanulásszervezési eljárások elsajátítását (a kooperatív tanulás, a differenciált rétegmunka és a projektoktatás módszereinek elsajátítása révén) is biztosította, valamint a szülői házat is bevonta a mindennapos iskolai munkába. A munka eredményessége regionális módszertani központtá emelte az intézményt, ahová az ország különböző pontjairól érkeztek pedagógusok tapasztalatcserére és részt vállaltunk a tanítóképzésben is. Mindez nagy segítség volt abban, hogy megismerjük az intézmény partnereinek elképzeléseit és elvárásait: többek között ezek voltak a megvalósított COMENIUS 2000/I. minőségbiztosítási modell kiindulópontjai. 2002-ben az ország első iskolái között vezette be az iskola az integrációs pedagógiai rendszert és vált a program bázisintézményévé. A szakmai és módszertani kultúra további fejlesztését a sikeresen elnyert, az EU által támogatott pályázatokon való részvétel garantálta. E pályázatok révén a legmodernebb oktatási és infokommunikációs eszközökkel gyarapodott az iskola.

Az egyre szűkösebb anyagi lehetőségek ellensúlyozása érdekében 1995-ben sikerült három helyi vállalkozó segítségével a Gödrei Iskoláért Alapítványt létre hozni, mely céljainak megfelelően az iskolai munka segítője. Az alapítvány által vásárolt hangszereknek köszönhető, hogy 1997 szeptemberétől Gödrén tanulhattak az érdeklődő tanulók zenét a Vásárosdombói Zeneiskola kihelyezett tagozatán, a fenntartó változásáig. Az alapítvány oroszlánrészt vállal a tanulók tanév végi jutalmazásában, a jutalomkirándulások finanszírozásában és az úszásoktatás költségeinek fedezésében is.

Az iskolát 2013 januárjában átvette a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ.

Gelencsér Gábor

nyugalmazott iskolaigazgató